Tran Lam Péter évek óta fényképezi a budapesti hétköznapokat. A félig vietnami származású kreatív szakember digitális tartalmak fejlesztésével foglalkozik egy nagy nemzetközi reklámügynökségnél.
Eleinte csak inspirációkat, a kreatív gondolkodásra ösztönző arcokat, hangulatokat, jeleneteket, ötleteket akartam gyűjteni – ezért kezdtem fényképezni az utcát. Nagyon szeretem járni a várost: szerintem egy budapesti sétánál jobb kikapcsolódást elképzelni sem lehet
– mondta a Budapest.24.hu-nak nyilatkozva.
Péter ad-hoc fotóskiccei hamar komoly fotóprojektté nőtték ki magukat a Tumblr-en.
A Made in Budapest-projekt lényege maga a város. Az itt élők mindennapjait szeretném fotós eszközökkel bemutatni. Szeretem a banális, hétköznapi történeteket – azt remélem, hogy ezeken a képeken keresztül meg tudok mutatni valamit »az igazi Budapestből
– magyarázta.
A fotós egy ideig profi kamerával készítette sajátos hangulatú életképeit, de ma már inkább okostelefont használ.
Annak a fajta szoció- vagy ha úgy tetszik, dokumentumfényképezésnek, amit én csinálok, az a lényege, hogy el tudj kapni egy-egy gyorsan múló pillanatot. Ez nem olyan, mint a portré, a természet- vagy az épületfotózás. Nagyon gyorsan kell reagálnod – és ehhez sokszor alkalmasabb eszköz a telefon, mint a fényképezőgép. Arról nem is beszélve, hogy a képeimen szinte mindig szerepelnek emberek. Ha kamerát használnék, az könnyen kizökkenthetné őket a természetes ritmusukból, hangulatukból, ami alapvetően megváltoztatná magát a képet is: azt, amit meg szeretnék mutatni.
Péter egyáltalán nem bánja, hogy a telefonjával nem tud olyan tökéletesen beállított, rafináltan fényelt képeket készíteni, mint egy komolyabb fényképezőgéppel.
Igyekszem a maguk természetes nyersességében megörökíteni azokat a dolgokat, amik megragadják a figyelmemet. Azt, hogy hogyan, milyen motivációk mentén élnek az emberek ebben a városban.
A fotós szerint fontos lenne, hogy a budapestiek valóban magukénak érezzék a várost.
Nem csak az embereket, hanem a környezetüket is szeretném megmutatni. Az utcákat, a tereket: azt a közeget, amiben élnek. Azokat a folyton változó tereket, amelyek egyszerre kulisszák és a szó praktikus értelmében vett közterek is egyben. Örülnék, ha az emberek végre belaknák ezt a várost; ha a közterületek valódi agoraként működnének: mint a mediterrán országokban, ahol az emberek télen-nyáron az utcán élik az életüket. Ahelyett, hogy bezárkóznának a lakásukba, kiülnek a házuk elé vagy a teraszokra, és a barátaikkal, a szomszédaikkal töltik az idejüket. Arra használják a köztereket, amire valók.
Péter további képeit itt nézheted meg.
