A felmérések szerint világszerte átlagosan a városlakók hat százaléka közlekedik rendszeresen biciklivel. A legtöbben Hollandiában, Dániában, Kínában és Japánban kerekeznek – szerencsére itthon sem olyan rossz a helyzet, a TNS-Hoffmann adatai szerint 2015 második negyedévében a budapestiek nyolc százaléka használta naponta a kerékpárját.
De vajon milyen környezeti és gazdasági hatásai lennének annak, ha hirtelen drámaian megugrana a kerékpározók száma? A UC Davis és az Amerikai Szállítás és Fejlesztéspolitikai Intézet (Institute for Transportation and Development Policy) közös kutatása szerint meglepően pozitívak: globálisan akár 11 százalékkal csökkenthetnénk a széndioxid-kibocsátást és 24 billió dollárt spórolhatnánk meg évente.
A High-Shift Model című jelentés szerint ehhez „csak” az kellene, hogy 2050-re a városokon belüli közlekedés 14 százalékát a kerékpáros és az e-biciklis forgalom tegye ki. Az Egyesült Államokban például viszonylag rövid időn belül hét százalékra kellene ugrania a kerekezők számának – jelenleg az ország leginkább bringabarát városaiban, így Davisben, Boulderben, Eugene-ben, Berkeleyben és Cambridge-ben tekernek ennyien.
A jelentés készítői szerint annak, ha a nagyvárosok infrastrukturális, biztonsági és közlekedéspolitikai eszközökkel ösztönöznék a lakóikat, hogy autó helyett inkább biciklivel közlekedjenek, nemzet-, sőt, világgazdasági mércével mérhető haszna lenne. Mint írják, a városok nagy népességsűrűsége megkönnyítheti a szakemberek számára, hogy jól használható alternatívákat találjanak ki az autós közlekedésre.
Persze, nem minden városból lehet Amszterdamot csinálni, de azon azért érdemes elgondolkozni, hogy az elérhető adatok szerint a világ városlakóinak több mint fele általában nem utazik napi tíz kilométernél többet – márpedig ez a távolság kerékpárral is könnyen teljesíthető.
