Budapest

„A lehetetlen lehetetlen”

Dávid Imre
Berecz Valter
Dávid ImreBerecz Valter

2015. 10. 13. 16:39

A Freak Fusion Cabaret az ország talán legeredetibb underground cirkusztársulata, amely formabontó produkcióinak köszönhetően itthon és külföldön is hamar sikeres lett. Az alapító tagokkal beszélgettünk.
Korábban a témában:

A Freak Fusion Cabaret Magyarország egyik első újcirkusz-társulata, amely az elmúlt években jellegzetes, a századelő poros vándorcirkuszainak misztikus világát idéző hangulatával, és a zene, a varieté, a vizuális művészetek és a mozgásművészet összekapcsolásán alapuló előadásaival itthon és külföldön is nagyon népszerűvé vált. A trupp először 2010-ben lépett fel, hogy pénzt gyűjtsön az azóta sajnos már bezárt független kulturális központ, a Tűzraktér Zsonglőr Negyedének felújítására.

„2009-ben Gora Krisztián barátommal meghívtak minket a nevadai Burning Man fesztiválra. Akkor már kilenc éve működött a »Tűzmadarak« nevű tűzzsonglőr csapatunk; nem csak itthon, hanem külföldön is ismertek voltunk, ennek köszönhettük a meghívást is. Nagyon megtisztelő volt, mert a Burning Man-re nem osztogatják könnyen az ingyenjegyeket – mesélte a Budapest.24.hu-nak nyilatkozva Mező András Pocok, a társulat alapítója. – Ott láttam először olyan, a zene és az újcirkusz-művészet fúzióján alapuló előadásokat, amilyeneket mi is csinálunk. Nagyon nagy hatással volt rám ez a kirándulás, teljesen megváltoztatta a cirkusszal kapcsolatos elképzeléseimet. Amikor hazajöttem, éppen esedékessé vált a gyakorlótermünk felújítása. Nekem mindig tetszett a tízes-húszas évek vándorcirkuszainak világa, ezért úgy gondoltam, hogy a barátaimmal összehozok egy ilyen hangulatú előadást, elhívom a DJ haverjaimat, és ha beesik némi pénz, abból kifesthetjük, rendbe rakhatjuk a termet. Arra persze nem számítottunk, hogy majdnem kétezren fognak eljönni, és szó szerint a csilláron is lógnak majd az emberek.”

Fotó: 24.hu/Berecz Valter
Fotó: 24.hu/Berecz Valter

Annak ellenére, hogy a Freak Fusion Cabaret első előadásának hatalmas sikere volt, Andrásék sokáig nem is gondoltak arra, hogy állandó társulatot alakítsanak. „Aztán, miután már a tizenötödik ember kérdezte meg tőlünk, hogy mikor lesz a következő fellépésünk, úgy döntöttünk, megpróbáljuk” – mondta Zoletnik Zsófia Sophie, a társulat alapító tagja és jelmeztervezője. „Az elején esélyünk sem volt rá, hogy egyedül megtöltsünk egy színháztermet – vette át a szót András. – Akkoriban Magyarországon még kevesen ismerték, értették és látogatták az újcirkusz-előadásokat, ezért menő underground DJ-ket kértünk fel »mézesmadzagnak«. Az emberek eljöttek bulizni, mi pedig éjfélkor leállítottuk a partit, és jött az előadás. Eleinte nem igazán értették, hogy mit keres ott egy csapat jelmezes mutatványos, de szerencsére, hamar megszerettek minket, és hat-hét ilyen este után már nem a zene, hanem miattunk jöttek el. Szép lassan eltűntek a DJ-k; mi és a cirkusz viszont maradtunk.”

„Alapvetően defektes a rendszer, mert nem tud lépést tartani a nemzetközi cirkuszvilág fejlődésével”

A Freak Fusion Cabaret társulatának tagjai egytől-egyig autodidakta módon tanulták ki a zsonglőr és az artistaszakmát. „Még a kilencvenes évek elején elnéztünk pár barátommal egy-két fesztiválra. Punkok voltunk, tulajdonképpen csak azért mentünk, hogy cikizhessük a diszkósokat. Ezeken a fesztiválokon láttunk először zsonglőröket. Nagyon megtetszett nekünk a dolog, úgyhogy hazamentünk, szétszedtük anyukánk ruhaszárítóját és ördögbotokat csináltunk belőle – emlékezett vissza András. – Pillanatok alatt rákattantunk, és megállás nélkül gyakoroltunk. Nagyon jól éreztük magunkat, és közben rengeteg mindenre rájöttünk – tulajdonképpen akkor tanultuk meg az alapokat.”

András és barátai rendszeresen jártak a Tabánba is, ahol a Magyar Zsonglőr Egyesület szervezésében minden szerdán zsonglőrklubot tartottak. „Ott volt mindenki, akit egy kicsit is érdekelt ez a műfaj – és persze olyanok is, akik nem zsonglőrködni, hanem énekelgetni, zenélni, jógázni jártak ki; kora délutántól késő éjszakáig pezsgett az élet. Ott ismertük meg Zsófit is – mondta Kiss Gergely Geret, aki a Tűzmadarak megalapítása óta együtt dolgozik Andrásékkal. – A tabáni klub nagyon fontos volt a számunkra, mert lehetőséget biztosított arra, hogy megosszuk egymással a trükkjeinket, hogy tapasztalatot cseréljünk egymással. Magyarországon sokáig ez volt az egyetlen olyan hely, ahol új technikákat, kunsztokat tanulhatott az ember.”

Annak ellenére, hogy külföldön egyre több olyan alternatív cirkusziskola nyílik, ahol az artistaképzés mellett a zene-, a tánc- és a színházi oktatásra is hangsúlyt fektetnek, Magyarországon sajnos továbbra sincsenek ilyen műhelyek. „Vannak ugyan az országban olyan kis cirkusziskolák, amik alternatívnak tartják magukat, de sajnos ezek sem nyújtanak olyan széles körű képzést, amire szükség lenne” – fejtegette Zsófi.

András szerint ez a túlontúl tradicionális a saját hagyományaiba fulladt felfogás lehet az oka annak, hogy a hazai iskolákban nem tanítják meg a diákoknak az újcirkusz alapjait. „A cirkusz sokáig jó megélhetést biztosított az artistacsaládoknak, ezért aztán nem is adták ki szívesen a trükkjeiket és a titkaikat – magyarázta. – Apáról fiúra szállt a tudás: csak kevesen tudták, hogy hogyan kell megfognia a trapézt egy légtornásznak. Igen ám, csakhogy most már minden kunszt fent van a YouTube-on, így tulajdonképpen bárki megtanulhatja a legrafináltabb trükköket is.”

Valószínűleg éppen ennek az új keletű nyitottságnak köszönhető, hogy az elmúlt években korábban sosem látott fejlődés indult el a cirkusz világában. „Az emberek ma már nem titkolóznak, hanem megosztják egymással a tudásukat. Így olyan számokat, fogásokat is beépítetünk a műsorunkba, amiket egy francia, egy norvég vagy épp egy ausztrál talált ki – mondta András. – A hazai artistaképzők tanárainak többsége viszont jobbára olyan ember, aki beleszokott a saját zsánerébe, a saját számaiba, a saját koreográfiáiba. Ami nagyon rossz, mert nem hozzák ki a gyerekekből azt, amire képesek lennének. Alapvetően defektes a rendszer, mert nem tud lépést tartani a nemzetközi cirkuszvilág fejlődésével.”

„Mindent kipróbálunk, ami az eszünkbe jut”

András úgy látja, hogy a magyar cirkuszból nagyon hiányzik az a szemlélet és hozzáállás, ami őket jellemzi. „Ha valamit meg akarunk csinálni, akkor addig gyakorolnunk, amíg meg nem csináljuk – összegezte a filozófiájukat. – Ráadásul mindent kipróbálunk, ami csak az eszünkbe jut. Valószínűleg ez az oka annak, hogy bár nem vagyunk igazán profi artisták, mégis sikerünk van. Ötletes, kreatív, őszinte produkciókat hozunk létre, amelyekben fontos szerephez jutnak az olyan, elsősorban a színházi előadásokra jellemző részletek is, mint a díszlet, a jelmezek, a dramaturgia vagy a karakterek.”

A társulat tagjai számára nagyon fontos, hogy a kortárs mozgásművészetet és a vizuális művészeteket is integrálják az előadásaikba. „Próbálunk nyitottak maradni, és más művészeti ágak képviselőivel is szívesen dolgozunk együtt. Vannak köztünk kortárs táncosok, burleszktáncosok, de egy profi pantomimes és egy BMX-es is állandó tagja a társulatnak. Meg még rengeteg »bedolgozó művész« – magyarázta András. – Időnként más csapatokkal is együttműködünk, 2013-ban például Duda Éva társulatával közösen csináltunk egy formabontó tánc-cirkusz előadást. Mindig új utakat keresünk; ki tudja, legközelebb talán kirakatrendezőkkel rakunk majd össze egy előadást.”

Fotó: 24.hu/Berecz Valter
Fotó: 24.hu/Berecz Valter

A Freak Fusion Cabaret produkcióiban a cirkusz és a varieté mellett a zene is kiemelten fontos szerepet játszik. „A zene nagyon fontos a számunkra. Sokat dolgoztunk az Óperentzia zenekarral: ők Freak Circus Combo címmel egy egész albumot írtak nekünk, és Barabás Lőrinc is többször vendégszerepelt nálunk– sorolta Zsófi. – Igyekszünk olyan zenészekkel kollaborálni, akik az underground kultúrát képviselik, olyan számokat választani a koreográfiáinkhoz, amik elgondolkoztatják a nézőket: valami újat, szokatlant mutatnak nekik, tágítják a világképüket. Pár éve, amikor még senki sem hallgatott electro swinget nálunk, electro swingre játszottunk, mostanában pedig a breakcore-t fedeztük fel magunknak.”

„Az utca nagyon őszinte hely”

A magyar újcirkusz-szcéna fejlődésén nagyot lendített, hogy a Trafó Kortárs Művészetek Háza rendszeresen meghívja a legjobb külföldi előadásokat, és az utóbbi években már a hazai társulatokat, köztük a Freak Fusion Cabaret-t is szerepelteti. „Legutóbb idén áprilisban léptünk fel a Trafóban, és jövőre egy új előadást is bemutatunk majd náluk – mesélte Gergely. – Nagyon sokat jelent nekünk, hogy velük dolgozhatunk; kortárs művészeti szempontból ez az ország legjobb helye. Nem véletlen, hogy amikor két éve a Grüße aus Freakistan című darabunkat mutattuk be náluk, nagyon izgultunk. Annál is inkább, mivel nagyon rövid idő alatt kellett számunkra ismeretlen terepen, nagy nyomás alatt színpadra állítanunk egy darabot.”

Gergely hangsúlyozta: nagyon fontos, hogy elegendő idő legyen arra, hogy összeálljon egy-egy előadás. „Több olyan darabunk is van, amiket már hosszabb ideje játszunk, és csak most kezdenek igazán beérni – mondta. – Gyakran előfordul, hogy két előadás között kicserélünk vagy átdolgozunk egyes jeleneteket – különösen a Freakistanhoz hasonló komoly, színházba szánt darabok esetén. Ez nagyon más műfaj, mint a varieté, másfajta kihívások elé állít minket, és jóval több idő kell ahhoz, hogy valóban összeérjenek a dolgok.”

Mint mondta, sok múlik azon, hogy hol mutatnak be egy előadást. „Fontos szerepe van a helyszínnek, annak a térnek, ahol fellépünk – fejtegette. – Egy színházi produkcióra teljesen máshogy kell felkészülni, mint egy varietéműsorra vagy egy utcaszínházi előadásra. Ez a hozzáállásunkra és a munkatempónkra is hatással van.”

Merthogy a Freak Fusion Cabaret nem csak színháztermekben, hanem az utcán is rendszeresen fellép.„Az utca nagyon őszinte hely. Ott nem az van, mint egy színházban, hogy a nézők előre megveszik a jegyet, és már csak ezért is végigülik az előadást: addig kíváncsiak ránk, amíg le tudjuk kötni a figyelmüket, és akkor adnak pénzt, ha tényleg tetszett nekik, amit láttak – magyarázta Zsófi. –Persze, nagyon sok múlik azon is, hogy hol, milyen kulturális hagyományokkal rendelkező országokban lépünk fel. Itthon már jó ideje nem utcázunk, mert Magyarországon sajnos nem túl nyitottak és elfogadók az emberek.”

„Fontos, hogy megszerettessük magunkat a közönséggel”

András szerint az utcai előadások igazi varázsát az adja, hogy nincsenek megkötések, szabadon kísérletezhetnek, és új ötleteket próbálhatnak ki. „Persze, az utcázásnak is vannak szabályai – magyarázta. – Fontos, hogy gyorsan megszerettessük magunkat a közönséggel, és ha lehet, bevonjuk őket a produkcióba.”

A közönség megszólítása és a nézőkkel való kommunikáció Gergelynek is nagyon fontos, nem véletlen, hogy a Freak Fusion Cabaret előadásaiban ő az állandó konferanszié.„Nagyon szeretek a közönséghez szólni. Annak idején, amikor még hagyományőrző csoportokkal léptem fel, mindig én vállaltam magamra az udvari bolond vagy a herold szerepét – mondta. – Nagyon fontos a számomra, hogy felvegyem és az előadás ideje alatt végig fent is tartsam a kapcsolatot a nézőkkel. Próbálom megszólítani őket, és egyfajta párbeszédet kialakítani velük. Így ők is valódi részesei lehetnek az előadásnak, és eltűnik az a láthatatlan fal, ami a színpad és a nézőtér között van.”

A Freak Fusion Cabaret tagjai rendszeresen fellépnek külföldi utcafesztiválokon. „Főleg Németországba, Ausztriába és Svájcba járunk, ezekben az országokban gyakran ötven-hatvanezer ember is kilátogat egy-egy ilyen fesztiválra. Több száz jelentkező közül választják ki a fellépő utcaművészeket, akik egyszerre tizenöt-húsz helyszínen szórakoztatják a közönséget – mesélte András. – Szerencsére szeretnek és rendszeresen meg is hívnak minket; a bambergi Bamberg Zauberten az idén sorozatban negyedszer nyertük el a közönségdíjat. A társulat nagyon sokat utazik, én például hatvan-egynéhány országban léptem már fel Európában, Amerikában, Indiában, Afrikában és a Közel-Keleten. De itthon is is igyekszünk minél többet dolgozni. Többek között ezért is tartjuk annyira fontosnak az O.Z.O.R.A. Fesztivált, ahol már negyedik éve működik a saját cirkuszunk. Itt évről-évre több mint száz hazai és nemzetközi fellépő mutathatja meg a tudását a közönségnek, így igazán színvonalas produkciókkal szórakoztathatjuk őket.”

„Ha nincs a cirkusz, már a sitten lennék vagy halott”

András szerint a cirkuszban tényleg van valami varázslatos – még az is előfordulhat, hogy megmenti egy kallódó fiatal életét. „Ha nincs a cirkusz, már a sitten lennék vagy halott – jelentette ki. – Miután elkezdtem zsonglőrködni, rájöttem, nincs olyan, hogy lehetetlen. Ha tetszik, a lehetetlen lehetetlen: egy kis szorgalommal és gyakorlással szinte bármit elérhetek, amit akarok – és ez nagy önbizalmat adott nekem. Ezért is szeretek zenei fesztiválokon vagy kocsmákban fellépni: olyan helyeken, ahol azok is láthatják az előadásainkat, akik egyébként nem ülnének be egy színházba vagy cirkuszsátorba. Ez a fajta »kocsmacirkusz« nagyon fontos nekem; ha csak egy zűrös hátterű fiatal kezdett el zsonglőrködni azért, mert látta valamelyik fellépésünket, már megérte csinálni. Arról nem is beszélve, hogy ezek az előadások mindig új kihívások elé állítanak minket, és lehetővé teszik, hogy folyamatosan tanuljunk, szokatlan helyeken tegyük próbára a tudásunkat.”

Véleményét Gergely is osztja. „Sajnos, nekem az iskolában nem voltak olyan tanáraim, akik megtanítottak volna a tanulás fontosságára. Arra, hogy ha elegendő munkát fektetek valamibe, az biztosan meghozza a maga eredményét – mondta. – Andráshoz hasonlóan nálam is az szülte meg ezt a felismerést, hogy elkezdtem zsonglőrködni. Szerettem csinálni, élvezetemet leltem benne, és hamar észrevettem, hogy ha foglalkozom vele, ha energiát rakok bele, akkor folyamatosan fejlődni fogok. Nagyon jó volt ezt megtapasztalni.”

Fotó: 24.hu/Berecz Valter
Fotó: 24.hu/Berecz Valter

„Akkoriban a manézs még tényleg mágikus hely volt”

Annak ellenére, hogy itthon és külföldön is sikeresek, a tagok azt mondják, hogy csak és kizárólag a cirkuszból nehezen tudnának megélni – már, ha tartani akarják a rájuk jellemző művészi színvonalat. „Ehhez nagyon sokat kellene haknizni – mi inkább árat emeltünk – magyarázta András. – Nagyon örülünk annak, hogy ma már nem kell minden fellépést elvállalnunk. Ehhez persze az is kell, hogy több lábon álljunk: több társulatban is dolgozunk, van egy mozgásstúdiónk, ahol oktatunk, zsonglőreszközöket készítünk és van egy cirkuszsátrunk is, amit bérbe adhatunk.”

Gergely szerint szerencsés dolog, hogy a társulat tagjai különféle művészeti ágakkal foglalkoznak, mert így könnyen variálhatók az előadások, és egyszerűbb helyszínre, alkalomra szabni a fellépéseket. „A Freak Fusion Cabaret folyton alakul, változik. Nyilván, egészen másképp kell egy kocsmában fellépni, mint egy esküvőn vagy egy városi rendezvényen, ezeknek mind megvan a maguk hangulata, miliője, bája, játékossága – fejtegette. – Ezzel együtt az utóbbi időben egyre fontosabb a számunkra, hogy »színháziasabb« irányba törekedjünk: olyan produkciókat rakjunk össze, amelyekben a technika mellett a dramaturgia is fontos szerepet játszik.”

Az előadások összeállításában a társulat valamennyi tagja részt vesz. „Összejövünk, mindenki hozza a saját nyers számait, aztán addig jegyzetelünk, ötletelünk és próbálunk, amíg össze nem áll a komplett produkció – fejtegette András. – Kidolgozzuk a karaktereket, kiválasztjuk a zenét, Sophie pedig elkészíti a jelmezeket. Közben végig igyekszünk ragaszkodni ahhoz a hangulathoz, miliőhöz, ami a századelő vándorcirkuszait jellemezte. Nekem ez nagyon fontos, mert akkoriban a manézs még tényleg mágikus hely volt. Az utazócirkuszok jöttek-mentek, minden kisvárosban megálltak, felverték a sátraikat, a közönség pedig egymást tiporta, hogy megnézhesse az erőművészt, a légtornászokat, a farkasembert, a sziámi ikreket meg a szakállas nőt.”

„Szeretnénk a komolyabb produkcióinkat is kivinni az utcára”

András és társai rengeteg inspirációt merítenek a vándorcirkuszok világából. „Ennek a világnak nagyon egyedi stílusa van. Megvannak azok a tipikus motívumai, jellegzetességei, amiket használni tudunk – magyarázta Zsófi. – Sokat járunk turkálókba, időnként ott is remek darabokat találunk – de a Freakistanban például átalakított jelmezeket használtunk. Mivel én építész vagyok, megtanultam, hogyan használjam fel ezeket a mintákat és elemeket, hogyan modernizáljam, aktualizáljam őket. Ha jobban meggondolom, a jelmezkészítés az építészethez hasonlóan egyfajta térbeli tervezés. Édesanyám már gyerekkoromban megtanított varrni: egész kollekciókat készítettem a barbiejaimnak, és a suli alatt a ruháim nagy részét is én csináltam.”

Fotó: 24.hu/Berecz Valter
Fotó: 24.hu/Berecz Valter

A Freak Fusion Cabaret tagjai a jelmezeik mellet a zsonglőreszközeik egy részét is maguk készítik – már ha nem éppen teljesen hétköznapi tárgyakkal dolgoznak a színpadon. „Szívesen használok olyan zsonglőreszközöket, amelyek valójában nem is zsonglőreszközök: például egy fogast vagy egy kalapot – mondta Gergely. – Ez a fajta tárgymanipuláció egy nagyon érdekes irányzata a zsonglőrködésnek. Emellett igyekszünk új eszközöket is kitalálni: például azt a pattanós botot, amit a Freakistanban is használtunk.”

András és társai azt tervezik, hogy a télen újra előveszik, és továbbfejlesztik a régi számaikat. „Az elmúlt években egy kicsit »lehagytuk magunkat«. Nagyon sokat fejlődtünk minden vonalon, ezért itt az ideje, hogy újra átgondoljuk azokat a számokat, koreográfiákat, amiket még a Freak Fusion indulása környékén csináltunk – mondta András. – Szeretnénk egy bárhol, bármikor bevethető, mobil díszletekkel felszerelt akciócsoportot létrehozni, és a komolyabb produkcióinkat is kivinni az utcára, az emberek közé.”

vissza a címlapra

Legfrissebb videó mutasd mind

Kommentek

24-logo

Engedélyezi, hogy a 24.hu értesítéseket
küldjön Önnek a kiemelt hírekről?
Az értesítések bármikor kikapcsolhatók
a böngésző beállításaiban.