Budapest

„Bol-Dogot azért már nem kellett volna” – interjú a Vámház körúti Gödörrel

Csak néhány hétig volt velünk, mégis hosszú ideig emlékezni fogunk rá. A Vámház körúti Gödör az idei budapesti nyár szimbólumává vált.

Talán az Európai Uniós támogatási ciklus leketyegése miatti pénzfelszívási pánik, talán igen tisztelt városvezetőink szorgalmatossága vagy szembetűnő vonzalmuk a szalagátvágások iránt – nem tudni, pontosan mi áll a háttérben, de tény, hogy idén nyáron feltűnően serény felújítások, átalakítások és fejlesztések kezdődtek a fővárosban. Aki járt mostanában a Széll Kálmán téren, a budai rakpart Clark Ádám tér és Margit-híd közötti szakaszán, a Kolosy téren vagy a Dagály fürdő környékén, mindenfelé feltépett aszfaltot, hatalmas munkagépeket láthatott. Legutóbb a pár éve a Belváros Új Főutcája projekt keretében felújított Bécsi utca egy szakaszát kövezték újra, és a Bartók Béla út Gárdonyi tér-Gellért tér közötti részén is buzgón dolgoznak a munkások.

Fotó: MTI/Szigetváry Zsolt
Fotó: MTI/Szigetváry Zsolt

Budán gyakorlatilag a mindennapi élet szerves és elidegeníthetetlen részévé váltak a dugók, amit vérmérsékletüktől függően idegesen vagy rezignált beletörődéssel fogadtak a helyiek és a közlekedők. És ha mindez még nem lett volna elég, augusztus harmadik hetében egy hatalmas vihar tarolta le a várost, amelynek útját kidőlt fák, elázott pincék, beszakadt utak szegélyezték. Ekkor született interjúalanyunk, az azóta betemetett Vámház körúti Gödör is, ami miatt jó időre le kellett zárni a Szabadság hidat.

Budapest.24.hu: Hogy fogadták a budapestiek az ön érkezését?

Vámház körúti Gödör: Eleinte nagyon kedvesek voltak. Sokan meglátogattak, lefényképeztek. A sajtó is nagyon érdeklődött, egymást váltották a tudósítók, híradóstábok, és az internetes portálok újságírói is eljöttek. Remek érzés volt. Fontosnak éreztem magam; ha csak egy pillanatra is, de megfordult a fejemben, hogy egy nap talán olyan híres leszek, mint tengerentúli nagybátyám, a Grand Canyon. Aztán sajnos nagyot változott a helyzet.

BP.24.hu: Elmaradtak az érdeklődők?

VKG.: Az még csak hagyján. Fel tudtam volna dolgozni, elvégre minden csoda három napig tart. Belenyugodtam volna, hogy az én warholi tizenöt percem véget ért.

Fotó: lazacz/Tumblr
Fotó: lazacz/Tumblr

Tudom, hogy a könnyen jött népszerűség könnyen is megy – gondoljon csak Falus Ferencre vagy Pumped Gabóra. Nem vártam, hogy utcát vagy kulturális központot nevezzenek el rólam, mint a megboldogult Erzsébet téri rokonról. De ami történt, arra azért nem számítottam volna.

BP.24.hu: Mégis, mi történt?

VKG: Sorra jöttek a csapások. Először jött néhány gyanús figura sisakban és fényvisszaverő mellényben, akik kordont húztak körém. Szó szerint bebörtönöztek, kérem. Pedig én a magam részéről egy szerény, de szabadságszerető gödör vagyok. Aztán az autósok. Szűnni nem akaró szitokáradatot zúdítottak rám, folyamatosan inzultáltak. Úgy éreztem magam, mint valami illegális bevándorló, pedig mindenki tudja, hogy én ide születtem; hogy úgy mondjam, tisztavérű, igaz magyar gödör vagyok. Sőt, mélymagyar. Felháborítónak tartom, hogy az embert így meghurcolják és kiközösítsék a saját hazájában. Aztán, ahogy az már lenni szokott, a politikusok is rázendítettek.

BP.24.hu: Politikai támadások céltáblájává vált?

Hogyne, kérem. Ennyi támadást a 4-es metró építése óta gödör még nem kapott. A Tarlós meg az ellenzék felváltva köszörülte a nyelvét rajtam.

Fotó: flashandbones/Tumblr
Fotó: flashandbones/Tumblr

Hiába hajtogattam, hogy politikai aknamunka áldozata vagyok, senki sem figyelt rám. Egyszerű viharkárnak tituláltak, és azt állították, hogy megbénítom a Kiskörút közlekedését. Az ellenzékiektől különösen tartottam, mert róluk azt rebesgetik, hogy évek óta az árkok betemetésén dolgoznak. Aztán meg ott voltak még az internetezők.

BP.24.hu: De hát az interneten kimondottan népszerű volt…

VKG: Maga ezt népszerűségnek nevezi? Csúfot űztek belőlem.

BP.24.hu: Több tucat mém született önről

VKG: Igen. Voltak köztük kimondottan kedvesek is: például a cicás meg a kisvakondos montázs. Annak is örültem, amikor Bruce Willis-szel és Arnold Schwarzeneggerrel hoztak össze, mert nagy rajongójuk vagyok.

Fotó: flashandbones/Tumblr
Fotó: flashandbones/Tumblr

Annak viszont már nem, amikor a volt és a jelenlegi miniszterelnökkel ollóztak össze. Sajnos, a mémkészítők könnyen túlzásokba esnek. Gondolom, megérti, ha azt mondom, hogy Bol-Dogot azért már tényleg nem kellett volna belekeverni a dologba.

BP.24.hu: És most hogyan tovább, mik a tervei?

VKG: Arra gondoltam, megpróbálok elhelyezkedni valahol. Az Amerikai Űrkutatási Intézettől már megkerestek, de sajnos, miután kiderült, hogy nem fekete lyuk, hanem csak egy egyszerű úthiba vagyok, végül mégsem ajánlottak munkát. Talán kamatoztathatnám a médiás tapasztalataimat; a Maradj talpon!-ban például szívesen dolgoznék. Gundel Takács Gábor felkészült, szimpatikus műsorvezetőnek tűnik, hátha meglátja bennem a lehetőséget. Aztán szeretnék családot alapítani, és békében felnevelni egy-két kiskátyút. Köztünk szólva már ki is néztem magamnak azt a csinos, szemközti aluljárót.

BP24.hu: Nem fél attól, hogy végül mégis betemetik?

VKG: Mint mondtam, született budapesti vagyok. Ha körülnéz a városban, bizonyára megérti, ha azt mondom, hiszek a reinkarnációban.

Ha kommentelni, beszélgetni, vitatkozni szeretnél, vagy csak megosztanád a véleményedet másokkal, a 24.hu Facebook-oldalán teheted meg. Ha bővebben olvasnál az okokról, itt találsz válaszokat.

24-logo

Engedélyezi, hogy a 24.hu értesítéseket
küldjön Önnek a kiemelt hírekről?
Az értesítések bármikor kikapcsolhatók
a böngésző beállításaiban.